|
|
|
Ösztön és tanult viselkedés
|
|
Pszichológia és tanulás
|
| |
| Míg
az etológusok az öröklött viselkedéssel foglalkoztak elsősorban,
a pszichológusok fő célja a tanult viselkedések elemzése volt.
Míg az ösztön vizsgálatát végző kutatók a viselkedés mechanikus
természetének számos vak példáját fedezték fel, a pszichológusok
számos példát találtak a tanulásra, amely magába foglalja a viselkedés
módosulását specifikus tapasztalatok alapján. Pl. vizsgáljuk meg
a viselkedés tanulásos változásainak típusát, amely a környezeti
események és a rájuk adott válaszok közötti asszociációval alakul
ki. Az asszociatív tanulás egyik típusa a klasszikus kondícionálás
/204/, az a jelenség, amelyet elsőnek egy orosz fiziológus, Pavlov
tanulmányozott. Pavlov kimutatta, hogyha valaki következetesen
használt egy bizonyos hangot, vagy kapcsolt fel egy lámpát,
amint húsport helyezett egy kutya szájába, a kutya hamarosan elkezdett
nyálat termelni, amint meghallotta a hangot, vagy látta a fényt,
a húspor stimulusa nélkül. A nyálelválasztás automatikus vagy
feltétlen válasz táplálékingerre, amelyet ebben az esetben feltétlen
ingernek nevezznek. De a kutya tanulással képes megtanulni, hogy
egy hang a táplálékhoz jutással kapcsolatos, s eközben asszociációt
alakít ki a nyálelválasztás, amelyet feltételes válasznak nevezünk,
és a hang vagy fény, azaz a feltételes stimulus között, amely
kezdetben nem váltott ki választ. |
| |
| Klasszikus
kondícionálás számos állatfajnál előfordul, a méhektől kezdve
az emberekig. Pl. megérintve az aplízia tengeri puhatestű elejét,
az állat mindig visszahúzza a száját és bezárja a kopoltyúit.
Az állat hátuljára adott gyenge elektromos ütés azonban nem ilyen
választ vált ki rendszerint. A tengeri nyulat meg lehet tanítani
klasszikus kondícionálással, hogy visszahúzza szifonját és bezárja
kopoltyúit a farokra adott
áramütés válaszaként, hogy először párosítjuk a fej érintést a
farokra adott áramütéssel néhány esetben, majd az áramütést magában
alkalmazzuk /132/. |
| |
| Az operáns kondícionálás az asszociatív
tanulás egy másik típusa, de ebben az esetben az állat egy önkéntesen
választott viselkedést társít a következményekkel /727/. Képzeljünk
el egy laboratóriumi patkányt a színlelt ketrecben, amelyet B.F.
Skinner pszichológus után neveztek el, aki egész életét a tanulás
ilyen típusainak vizsgálatára szánta. Miután betettük
a ketrecbe, a patkány felderíti a környezetét /7. ábra/. Korábban
vagy később véletlenül megnyomja a falon lévő pedált, ahogy felegyenesedik
a ketrec oldalának megvizsgálásához. Ahogy a pedált megnyomta
egy szerkezet táplálék falatot juttat a ketrec etetőjébe.
Némi idő eltelik, amíg az éhes patkány észreveszi, hogy valami
ehető van a tálkában. Miután ez megtörtént és a patkány megette,
folytatja eléggé szegényes környezetének felderítését, mielőtt
ismét megnyomná a pedált nyilvánvalóan cél nélküli vizsgálódásainak
során. Akkor jön a második falat. A patkány valószínűleg gyorsan
megtalálja ezúttal, visszamegy a pedálhoz és ismételten lenyomja.
Ezzel megtanult társítani egy bizonyos aktivitást a táplálékkal.
Most már a patkány operánsan kondicionál a pedál
lenyomására. Mivel Skinner követői szerint a viselkedés szabályozása
egyszerű, bármilyen pozitíven megerősített viselkedést ki lehet
váltani sorozatosan, úgy hitték, hogy gyakorlatilag bármilyen
választ ki lehet alakítani. Olyan sikeres kísérletekre hivatkoztak,
amelyben a kísérletező céljára csupán halványan emlékeztetö viselkedés
megerősítésével, majd jutalmazásával jobb és jobb teljesitmény
értek el, így pl. galambokat lehetett kondicionálni keringőzésre,
vagy arra, hogy asztaliteniszt játszanak a csőrükkel, vagy egymással
kommunikáljanak /244/. Skinner féle technikát szintén alkalmazták
emberek és más állatok kondícionálására, azért, hogy belső tevékenységüket
szabályozzák pl. szívverést, vagy agy elektromos aktivitást, amelyről
eddig azt gondolták, hogy befolyásolása teljesen tudattalan
/70/. |
| |
| Kondícionálás
pszichológiai laboratóriumokon kívül is előfordul. Amikor az örökbefogadott
rózsás kakaduk inka kakaduk csapatával együtt mozogtak, különböző
típusú táplálékot találtak. Ahogy néhányat megkóstoltak, a táplálék
érzete jutalmazta ezekért a kísérletekért, míg más táplálékokat
nehéz volt megenni vagy rossz ízűek voltak. A rózsapapagáj viselkedését
ezen tapasztalatok befolyásolták. Az információ, amelyet a kakadu
próba-szerencse táplálkozással szerzett meg
befolyásolja a viselkedést, így idővel koncentrálni fog a hasznosítható
táplálékokra és figyelmen kívül hagyja azokat, amelyek nem nyújtanak
pozitív megerősítést. Ugyanez igaz sok más állatra is, amely sokféle
típusú táplálékkal táplálkozik /8. ábra/. |
| |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 