|
|
|
Ösztön és tanult viselkedés
|
|
Jelfeltörők
|
| |
| Ahogyan az inka kakaduk örökbefogadása
az ösztönök tulajdonságaiba enged bepillantást, azok az esetek
is, amikor az egyik faj /tudattalanul/ kihasználja bizonyos viselkedések
és a viselkedéseket beindító kulcsingerek
közti egyszerű és stabil kölcsönhatást /837/. Az Atameles pubicollis
nevű holyva elsőrendű jelfejtő, ugyanis ezek a holyvák a petéiket
a Formica polyctena hangyák bolyaiba rakják /372/. A kikelő lárvának
speciális mirigyei vannak a potroh végén. A mirigyek egy csalogató
illatot, más néven feromont produkálnak amelyek gondozó
viselkedést váltanak ki a hangyákban, azaz a parazita lárvát gondozzák
az ivadékgondozó kamrákban ahol a lárva hangyatojásokat és lárvákat
eszik. A paraziták azonban nem elégszenek meg az éléskamra elfoglalásával,
hanem utánozzák a hangyalárvák táplálékkérő viselkedését is. Megérintve
a dolgozók rágóit, a saját folyékony táplálék visszaöklendezését
idézik elő. A lárva végül is imágó holyvává alakul át, amely szintén
tökéletesen utánozza a dolgozók táplálékkérő viselkedését
/4. ábra/. |
| |
| Egyes
jeltörő fajok a biológiailag helyes fajtól hatásosabb jelzést
vagy szupernormális stimulust is használhatnak. Több madárfaj,
köztük a kakukk és észak-amerikai gulyajáró madarak fészekparaziták
/336, 837/. Ezen fajok tojói más madarak
fészkeit keresik, amely fajok rendszerint náluk kisebbek. Amikor
a fészektulajdonos tojásrakás alatt a fészket elhagyja, a fészek
közelében várakozó parazita a fészekhez surran, gyorsan lerak
egy tojást és eltűnik. Amikor a fészektulajdonos visszatér,
rendszerint elfogadja az extra tojást, kotolja a tojásokat, és
kikelti a parazitát. A gulyajáró madarak fiókái rendszerint gyorsabban
fejlődnek, mint a szülők saját utódjai, így az újonnan kelt parazitának
lehetősége van a fészekben lévő többi tojás kidobására
/5. ábra/. A parazita nagyobb testnagysága és nagyobb táplálékkövetelése
szupernormális kulcsingert indít el a szülőkben. A szülő olyan
jelzéseket használ, mint hogy milyen magasra nyúlik ki egy fióka
a fészekből, mennyire hangos a kérőhangja és milyen erőteljesen
mozgatja a fejét és a testét, annak eldöntésére, hogy a fészekben
lévő fiókák közül melyiket etessék. A gulyajárók és a kakukkok
nagy erőszakos fiókái sokkal hangosabbak és aktívabbak,
mint a szülőmadarak saját fiókái, így nagyobb valószínűséggel
etetik őket /6. ábra/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 