|
|
|
Az ultimális hipotézisek tesztelése
|
|
|
|
A
munkahipotézis erős tesztelése
|
|
|
| Tételezzük
fel, hogy a szelektív gyermekgyilkosság predikcióját a hulmán
csapatok megfigyelésével összegyűjtött adatok támogatják.
Ez a szexuális kompetíció hipotézisének gyenge tesztelését jelenti
abban az értelemben, hogy el kellett volna vetnünk ezt a hipotézist,
ha a hímek a saját utódjukat rendszeresen legyilkolnák. De a probléma
az, hogy más létező hipotéziseket nem tudunk elutasítani ennek
az egyetlen predikciónak a tesztelésével. Hasznos, ha a szexuális
kompetíciós érvelés mellé alternatív hipotéziseket is megvizsgálunk.
Számos ilyen hipotézis van /737/. |
| |
| Az
egyik hipotézis az, hogy a gyermekgyilkosság a hímváltás időszakában,
amikor a hím az intenzív fiziológiás stressz időszakában van és
így az energiaszükséglete magas, adaptív a gyilkos hím számára,
mivel a megölt majomgyermekeket elfogyasztva magas fehérjeértékű
táplálékhoz jut. Az a tény, hogy az új háremfőnök nem rokon gyermekeket
gyilkol meg, lehet egy véletlen hatás csupán, ha a kannibalizmus
csak a hímváltás időszakában kifizetődő, mivel
ebben az időben bármely gyermek a korábbi hím leszármazottja. |
| |
| Második
alternatíva, hogy a gyermekgyilkosság egyáltalán nem adaptív,
hanem egy szociálpatológiás reakció, amelyet azok az abnormális
feltételek idéztek elő, amelyekre a hulmánoknak nincs kialakult
válaszuk. E szerint a hipotézis szerint a gyermekgyilkosság azért
fordul elő, mert a hulmán hordák étkezését az emberek kiegészítik.
Ez mesterségesen magas populáció sűrűséghez és a hordák közti
gyakori találkozáshoz vezet, ami
egyébként nem fordulna elő. Ilyen abnormális körülmények között
gyakrabban fordul elő küzdelem, mint a természetes környezetben
és ez azzal a véletlen következményekkel jár, hogy néha a hímek
a saját családjukba tartozó utódokat támadják, vagy ölik meg.
A hímek ritkán
ölik meg a saját utódukat, mivel a hordák közti összecsapások
kóros hatása azokra a hímekre a legnagyobb, akik újonnan váltottak
hordát. Ezek a hímek valószínűleg különösen "idegesek" és stresszeltek
ebben az időszakban, ami egy közvetlen magyarázatot
szolgáltat nekünk ezzel az adaptív értékkel nem rendelkező viselkedéssel
kapcsolatban és ez összhangban van a szociálpatológiás hipotézissel. |
| |
| Az 1. táblázatban felsoroltunk néhány
predikciót, amit a három alternatív hipotézisből
lehet levezetni. Az alternatívák eredményeképpen most abban a
helyzetben vagyunk, hogy kereshetünk olyan adatokat, amelyek alapján
a hipotéziseket el lehet különíteni. A kannibalizációs hipotézis
szerint meg kell figyelnünk olyan eseteket, amikor az újonnan
jött hím elfogyasztja meggyilkolása után a kölyköt. Ezt azonban
még soha nem figyelték meg, de ahogyan azt korábban megjegyeztük,
nagyon kevesen tudták a hímeket gyerekgyilkosságban megfigyelni.
A legfontosabb bizonyíték hiánya meggyengíti az adaptív kannibalizációs
érvelést. |
| |
| A
szociálpatológiás hipotézis szerint az várható, hogy a gyermekgyilkosság
alacsony populáció sűrűségnél nem fordul elő, és azokban a populációkban
sem, amelyek nem kapnak táplálék kiegészítést. Bár viták még tartanak
ezen hipotézisről, gyermekgyilkosság két olyan helyen is előfordul,
ahol az emberek nem etetik a hulmánokat /587, 751/. Ha ezek a
hulmánok tényleg nem élnek túlzsúfoltan, a gyermekgyilkosságok
megléte erősen aláássa a szociálpatológiás hipotézis érvényességét. |
| |
| Továbbá
a szociálpatológiás hipotézis szerint a gyermekgyilkosságnak csupán
azoknál az állatoknál fordulhat elő, ahol az emberek alapvetően
megváltoztatták a faj szociális körülményeit. Ma már számos bizonyíték
van, hogy gyermekgyilkosság nemcsak a főemlősök körében fordul
elő, hanem olyan fajoknál is, amelyek valóban "természetes" körülmények
között élnek, abban az esetben, ha egy új hím potenciális partnereket
vett át a korábbi hímtől /350/. Ez a bizonyíték tovább csökkenti
a szociálpatológiás hipotézis érvényességét, míg számunkra lehetővé
teszi, hogy pillanatnyilag fenntartsuk a szexuális kompetíciós
hipotézist. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 