|
|
|
Az ultimális hipotézisek tesztelése
|
|
|
|
A munkahipotézis gyenge tesztelése
|
| |
| A MUNKAHIPOTÉZIS tesztelésre való és
nem pedig kritikátlan elfogadásra. Azonban egy dolog a hipotézis
felállítás, a predikció
levezetés és tesztelés és megint egy másik dolog egymással versengő
hipotézisek sorozatának felállítása, és ezekből olyan predikciók
levezetése, amelyek különböznek a többi hipotézistől. Ennek a
pontnak az illusztrálására bemutatom, hogyan lehet vizsgálni
evolúciós perspektívából a langurok gyermekgyilkos viselkedését. |
| |
| Az
Indiában élő langur majmok közé tartozó hulmánok csapatokban élnek,
amelyek gyakran egyetlen szaporodóképes hímből, és a hím háremét
képező felnőtt nőstényekből, továbbá a nőstények utódjaiból állnak
/8. ábra/. Több kutató is megfigyelte, hogy a csapatoktól távol
élő hímek néha megütköznek a háremfőnökkel és a helyére lépnek.
A hulmánok viselkedésének egyik kutatója, Sara
Hrdy-Blaffer
számára különösen feltűnő volt a hím váltást követő hirtelen emelkedés
a gyermek halandóságban. |
| |
| Hrdy-Blaffer
úgy vélte, hogy az új hím a felelős ezért, mivel megfigyelte,
amint az zaklatta a nőstényeket és összeharapdálta a gyermekeiket.
Bár a nőstények megpróbálták védeni a kicsinyeiket, a hímek sokkal
nagyobbak és erősebbek voltak náluk /393, 394/. Hogy a gyerekgyilkosságokat
megértsük, a közvetlen magyarázatok
szintjén hipotéziseket gondolhatunk ki arról, hogy miként befolyásolja
a vezércsere a hím tesztoszteron szintjét és agresszív viselkedését,
vagy megvizsgálhatjuk a tulajdonság genetikai alapjait, vagy a
hímek egyedfejlődésének korai szakaszában mutató aktivitását. |
| |
| A
viselkedés végső okára vonatkozó lehetséges okokat ajánlhatunk
a nélkül is, hogy ezeket a mechanizmusokat ismernénk. Hrdy-Blaffer
egy adaptív jellegű érvelést adott a gyermekgyilkosságra, ami
azon a feltételezésen alapult, hogy a viselkedés a gyilkos egyedek
reproduktív sikerének maximalizálását segíti elő. Az anyának előnyös,
ha gyermekének halála után azonnal szaporodóképes állapotba kerül,
amikor is az újonnan jött hím termékenyíti őt meg, aki saját génjeit
juttatja át
az újszülöttekbe. (Ha a nőstény a korábbi hárem tulajdonos által
megtermékenyített utódokat gondozná, akkor két vagy három évig
nem ovulálna, mivel a nőstények szoptatás alatt nem ovulálnak.) |
Sara
Hrdy-Blaffer
|
|
Így Hrdy Blaffer hipotézise azt mondja ki, hogy a gyermekgyilkos
hím növeli az utódainak számát azzal, hogy a nőstényeket hamarabb
szaporodóképes állapotba hozza, mint ahogy máskülönben válnának. |
| |
| Ennek
a hipotézisnek a gyenge tesztelése az lenne, hogyha ha predikciókat
vezetnénk le belőle és tesztelnénk anélkül, hogy alternatív hipotéziseket
vizsgálnánk meg, amelyek talán pontosan ugyanolyan predikciókra
vezetnének, mint a fenti hipotézis. A hipotézis erős tesztje az
lenne, hogyha a hím hulmánok gyermekgyilkosságára vonatkozó többi
hipotézisről egy listát állítanánk össze, és ezt arra használnánk
fel, hogy egymástól lehetőleg
eltérő predikciókat származtassunk és ezeket arra használnánk,
hogy a magyarázatok közül az egyetlen helyeset kiszűrjük. |
| |
| Hasonlítsuk össze a tesztelés két módját.
A Hrdy Blaffer hipotézis (a szexuális kompetíciós hipotézis) szerint
a gyermekgyilkos hímek hamarabb és gyakrabban tudnak szaporodni
a gyermekek eltávolításával, mivel azok jelenléte megakadályozná,
hogy az anyák hosszú időn keresztül szaporodóképes állapotba kerüljenek.
A hipotézis egyik predikciója az lehet, hogy az új hímnek
be kell fejezni az utódok gyilkolását arra az időre, amikor a
háremébe tartozó egyik nősténytől az egyik saját gyermeke megszületik.
Ha gyermekgyilkos hím saját utódjait öli meg, ezen viselkedése
csökkentené és nem növelné az utódainak a számát. |
| |
| A
predikcióra vonatkozó adatok nem teljesen egyértelműek. A vezércserét
követő 60-70 gyerekgyilkosságból kevesebb, mint 15 esetben lett
valójában megfigyelve a gyilkos /9. ábra/, /737, 751/. A gyermekgyilkosság
tényét rendszerint azokból a megfigyelésekből szokták levezetni,
hogy a hím támadja a gyermeket, és ezt követően az újszülött eltűnik.
Továbbá a gyermek apaságát csupán becsülni lehet abból, hogy ki
volt abban az időben a háremfőnök, amikor a nőstény teherbe esett
és ez tévedésekre adhat
lehetőséget. A szexuális kompetíció hipotézisének megátalkodott
ellenzői is elismerik, hogy amikor az elpusztult utódok apaságát
egy bizonyos biztonsággal meg lehet állapítani az esetek nagy
többségében a gyilkos nagyon valószínűen nem az apa volt /73/.
Egy új keletű vizsgálat szerint 11-ből 10 esetben a gyermekgyilkos
hím szinte teljesen biztosan nem az apja volt az áldozatnak, s
csupán egy esetben volt bizonytalan a gyilkos kiléte /738/. |
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 
