Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:név
A darwini logika és a viselkedés vizsgálata
Az ultimális hipotézisek tesztelése 1/2
 
Nincs alapvető különbség aközött, ahogyan a biológusok tesztelik a feltevéseiket, ahogyan a közvetlen, vagy végső kérdéseikkel foglalkoznak. Biológusok mindkét típusa használ egy bizonyos hipotézist, hogy predikciókat állítson fel, amit aztán valamilyen formában ellenőriz. Ha a predikció nem felel meg a valóságnak, akkor a hipotézis hamis és el kell utasítani. A predikciók tesztelésével az alternatív hipotézisek közül kizárásos alapon kiválasztjuk azt az egyet, amit nem lehet elutasítani, így lehetséges, hogy igaz. Ahogy John Hartung megállapítja, "a tudományban mindaddig nincs igazad, amíg be nem bizonyítottad, hogy valószínűleg nem tévedsz" /346/.
 
Ha valaki pl. az Automeris lepke szárny előrehúzó viselkedésének közvetlen szabályozásában érdekelt, talál egy nagy idegsejtet, amely az elülső szárnyat mozgató izommal van kapcsolatban. A kutató feltételezheti, hogy ez a sejt központi szerepet játszik a szárny előrehúzó válaszban. Ha így van, akkor elektromos ingerlése annak a sejtnek a viselkedés kiváltásához kell, hogy vezessen. Ha a sejt ingerlése nem vált ki szárnyelőrehúzó választ egy preparált, de egyébként élő példányból, akkor logikus lenne elvetni az eredeti hipotézist és alternatívákat vizsgálni.
 
Ha szárnyelőrehúzás szaporodási értékét vizsgálnánk, alapjában véve ugyanezt az eljárást használnák. Feltételezhetjük, hogy a szemfoltok elriasztják a ragadozókat. Ha ez a hipotézis igaz, jósolhatjuk, hogy a sárga festékkel befestett Automeris lepkék túlélési esélyei rosszabbak, mint a szemfolttal rendelkező társaiké. Ha azt találnánk, hogy ez nem így van, kételkedővé tenne minket a predátor elriasztó hipotézisével szemben. Természetesen nincs garancia arra, hogy az egyedi szelekción alapuló evolúciós hipotézis helyes lesz. Vannak tulajdonságok, amelyek különböző okok miatt egyáltalán nem járulnak hozzá az egyedi fitneszhez /184, 304/:
1. A tulajdonság kialakulhat csoportszelekcióval, az elméleti érvek ellenére.
2. A tulajdonság, bár egy időben adaptív volt bizonyos körülmények között, a feltételek megváltozásával jelenleg nem adaptív. Fennmaradása egy mostani populációban talán egy, a faj története folyamán megjelent magasabb szintű mutáns allél véletlen kieséséből eredhet.
3. A tulajdonság lehet neutrális, vagy nem adaptív mellékterméke egy másik tulajdonság kifejlődésének, amely előnyös a szelekcióban. Ahogy a harmadik fejezetben bemutatom, sok gén az állat fejlődését többféleképpen befolyásolja, és nem szükséges, hogy minden ilyen hatás pozitív legyen.
4. A tulajdonság, abnormális vagy patológiai reakció, soha nem fordulhatott elő múltban, de most előfordul, mivel az egyedek új evolúciós körülményekkel találkoztak, amelyekhez képtelenek adaptálódni.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org