| 1.
Fejezet: Az állati viselkedés evolúciós megközelítése
|
|
A darwini logika és a viselkedés
vizsgálata
|
| |
| A természetes szelekció logikáját
bárhogy is mutatjuk be, az valójában megrázó elképzelések
csokra ami sok ember számára nyilvánvalóvá vált, amint elolvasták
A fajok eredetét, amely így gyorsan bestseller lett. Ha a
koncepció érvényes, akkor az emberek és minden más szervezet
azért létezik, hogy szaporodjon, és a szaporodás az élet biológiai
értelemben vett jelentősége. Továbbá a természetes szelekciós
evolúciós elmélet magába foglalja, hogy a szervezetek összes
tulajdonságának van történelme, amelyben a természetes szelekciónak
szerepe lehetett. |
Charles Darwin
Művei
angolul
|
| Ez
a megjegyzés fontos, mivel azt jelenti,
hogy kapcsolat van egy faj evolúciós története és génjei között,
a fejlődési mintázatok között, amelyek a korábbi szelekciókat
túlélték, a viselkedési mechanizmusok között, amelyek a viselkedést
lehetővé tették és a faj látható viselkedési tulajdonságai
között.
/lásd 2. ábra/ Feltételezhető ezért, hogy a biológusok felismerték
a viselkedés evolúciós perspektívából történő vizsgálatának
fontosságát, s így bár Darwint magát lenyűgözte a viselkedés
és számos könyvet írt a témában (171, 172) a 19. század végi
és a 20. Század
eleji biológia legfőbb területei a genetika, embriológia és
a fiziológia laboratóriumi vizsgálatai voltak, mind a közvetlen
biológia köré csoportosulva. A természetes környezetben végzett
terepvizsgálatok, amelyek alapvetőek annak megértéséhez,
hogy miért úgy viselkednek az állatok, ahogy viselkednek,
néhány amatőrre szorítkozott, főleg azokra, akiket a madarak
viselkedése érdekelt (212). A proximális biológiai mechanizmusokkal
foglalkozó kísérletes és laboratóriumi vizsgálatok (és az
ezzel kapcsolatos
lenézése a természetbúvárkodásnak) folyamatos vezető szerepe
részben összefüggésben van azzal, amit a nagy evolúcióbiológus
Ernst Mayr “fizikai irígység”-nek nevezet. |
| |
| A legtöbb ember, beleértve legtöbb
kutatót úgy gondolja, hogy a fizika egy ideális tudomány,
mivel pontosan szabályozott kísérleti procedúrákat használ,
azért, hogy az univerzum általános igazságait megtalálja.
A viselkedés terepvizsgálata nem illik bele a fizika sablonjaiba,
és ez valószínűleg
hozzájárul ahhoz, hogy a legtöbb ilyen vizsgálatot nem tekintették
igazán tudományosnak. Elképzelhető, hogy ez az előítélet visszatartotta
a viselkedés evolúciós vizsgálatának fejlődését. Az első viselkedéssel
foglalkozó folyóiratot 1937-ben alapították Németországban,
és egészen az 1950-es évekig a viselkedés vizsgálatát nem
tekintették komoly tudományos próbálkozásnak. |
|
| |
Három ember, Karl
von Frisch, Niko
Tinbergen és Konrad
Lorenz
játszott fő szerepet a viselkedés modern megközelítésének
fejlődésében /6. Ábra/. Amikor az etológia három megalapítója
fiziológiai és orvosi Nobel-díjat kapott ( WWW)
1973-ban úttörő vizsgálataikért, a bizottság valószínűleg
a kutatásaik közvetlen komponenseinek szerepét értékelték,
de az etológia ugyanilyen fontos része volt a viselkedés
terepi vizsgálata, amelynek célja a szabadon élő állatok
viselkedési tulajdonságainak adaptív evolúciós funkcióinak
meghatározása. |
|
| Tinbergen
kifejtette a Curious Naturalist c. élvezetes, népszerű könyvében
lelkesedését
a régi típusú természetbúvárkodásért, amit ő összekapcsol
a darwinizmussal, hogy felderítse, az állatok, a fürkész darázstól
a dankasirályig, miért végzik sajátos viselkedésüket (774). |
| |
| A
korai etológusok azonban úgy tűnik, hogy a természetes szelekció
elméletének egy kritikus eleméről elfeledkeztek. Az akkori
biológiai munkák egy részéhez hasonlóan az etológiai kutatások
gyakran alapultak azon a feltételezésen, hogy az egyedek feláldozzák
saját reproduktív sikerességüket fajuk általános hasznáért.
Pl. Konrad Lorenz szerint az állatok agressziója azért fejlődött
ki, hogy lehetővé tegye a faj, mint egész számára, hogy a
legjobb egyedeket
szelektálja ki reprodukcióra, és lehetővé tegye ezen egyedek
tulajdonságainak átöröklődését, így megóvja a fajt a kipusztulástól. |
|
| |
|
Egy
evolúciós megközelítés 
