Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:Gonda Abigél
A viselkedés kérdései 
A "miért" kérdés megválaszolása
 
A miért kérdések megválaszolása egy olyan megközelítést igényel, amely bizonyos szempontból teljesen különbözik a közvetlen kérdésekkel foglalkozó kutatók megközelítésétől. A viselkedés közvetlen okainak vizsgálata tökéletesen megoldható anélkül, hogy az evolúciós elméletet felhasználnánk, de a végső kérdések megválaszolása definíció szerint nem lehetséges anélkül, hogy ismernénk egy faj történetében előforduló hatásokat. Ezekkel a kérdésekkel 1859 előtt és után teljesen különbözőképpen foglalkoztak (535, 536), amikor Charles Darwin /3. ábra/ megjelentette A fajok eredete c. könyvét (170), amely természetes szelekcióval magyarázza az evolúció történetét. A természetes szelekció a nyugati kultúra egyik legfontosabb elmélete mivel egyszerű, prediktív erejű és biológiai témákban széles alkalmazási lehetőségű. Darwin lángelméje kellett annak a felismeréséhez, hogy ha néhány egyszerű feltétel érvényesül, evolúciós változás történik. A darwini érvelést az alábbiakban lehet összefoglalni:
 
1. A legtöbb faj egyedei különböző tulajdonságúak. Ez nyilvánvaló az emberi populációkban és minden eddig vizsgált állatfajnál. /4. ábra/ 
2. Az egyedek közti különbségek egy része öröklődik. Mindnyájan tudjuk azt, hogy egy gyermek általában jobban hasonlít a szüleihez, mint más személyekhez. Ugyanez a megfigyelés érvényes sok más faj további tulajdonságaira is. /3. fejezet/ 
3. Az állatfajok szaporodási potenciálja elképesztő. Darwin kiszámolta, hogy egyetlen elefánt pár 19 millió élő utódot hagyna mindössze 750 év alatt, feltéve, hogy minden leszármazott száz évig él és csak hat túlélő utódot hagy. De az elefántok és számos más állat populációja rendszerint stabil marad. Így a fiatalok nagy része elpusztul szaporodás nélkül. 
4. Mivel az egyedek különböznek öröklött tulajdonságaikban, néhány egyed sikeresebb a predátorokkal szemben, kedvezőtlenebb időjárási viszonyok között, vagy a táplálékért illetve a párért folyó kompetícióban. Ezen egyedek várhatóan hosszabb ideig élnek, és több utódot hagynak, mint azok, akiknek eltérő és kevésbé sikeres öröklött tulajdonságaik vannak. A különbséget az egyedek által produkált túlélő és szaporodó utódok számában, a megjelenésükben, viselkedésükben, fiziológiájukban, vagy más tulajdonságukban való különbségek okozzák. Ez a TERMÉSZETES SZELEKCIÓ. 
 
Ha az egyedek közti különbségek öröklődnek, a szaporodó közösségen belüli evolúciós változás úgy fog lezajlani, hogy a leggyorsabban szaporodók öröklődő tulajdonságai szétterjednek a populációban /5. ábra/. A szaporodási sikertelenséggel párosult tulajdonságok eltűnnek a populációban. Ennek a folyamatnak a logikája lehetővé teszi, hogy megjósoljuk, az állatok olyan viselkedési tulajdonságokat fejlesztenek ki, amelyek növelik EGYEDI REPRODUKTÍV SIKERESSÉG-üket, amelyet a szaporodási kort megélt utódok számával mérhetünk /ez az érték az egyed KÖZVETLEN FITNESZ-e/. Egy szaporodó egyed úgy befolyásolja az evolúciót, hogy átmásolja génjeit és átadja azokat utódaiba, amely utódok ugyancsak átjuttatják a géneket az ő utódaikba. Darwin már azt megelőzően kidolgozta a természetes szelekció elméletét, mielőtt az öröklés menetének legfontosabb felfedezéseit megtették volna, de a darwini logikát ugyanolyan módon tudjuk a génekre alkalmazni, ahogy ő alkalmazta azt az egyedekre. Ez elősegíti, hogy a viselkedés modern evolúciós megközelítését jobban megismerjük /182/. 
 
1. Gének megtalálhatók minden élő szervezetben. Ezek nukleinsavak, amelyek a fehérjeszintézishez szükséges információt tartalmazzák. 
2. Sok gén két vagy több alternatív formában fordul elő, ezeket ALLÉL-eknek hívjuk. Ez a genetikai változatosság eredményezi, hogy ugyanannak a fehérjének kissé eltérő formái állítódnak elő. 
3. Ha egy allél fejlődési hatásokat befolyásol (a megváltozott fehérjén keresztül) az gyakran azt okozza, hogy a tulajdonosa gyakrabban reprodukálja az allélt, mint más egyedek saját alléltípusaikat, így a sikeres allél elterjed a populációban. A többi allél teljesen ki fog szorulni a populációból, ha a genetikai különbségek és a reprodukciós siker közti viszony elég hosszú időn keresztül állandó marad.(Feltételezzük, hogy a populációk nem nőnek exponenciálisan a végtelenségig, így a géneknek csak véges számú másolatai léteznek bármikor.) 
 
A logikai következmény az, hogy az egyedeket érő szelekciós nyomás azokat az alléleket fogja preferálni, amelyek olyan szervezetek kialakulásához vezetnek, különösen jók ezen speciális allélek túlélésének, elterjedésének elősegítésében. E szerint a nézet szerint az egyedek valójában “túlélő gépezetek”, amelyek elősegítik alléljeik túlélését /182/, vagy ahogy Wilson kifejezte, a csibe valójában a gén lehetősége, hogy minél több másolatot készítsen önmagáról /853/.
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org