Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:Gonda Abigél
A viselkedés kérdései 
A "hogyan" kérdés megválaszolása
 
Az Automeris lepkének a szárnyelőrehúzó viselkedése mutatja, hogy a viselkedés tanulmányozása különféle jelenségeket foglal magába: a gének működését, az agy struktúráját, a lepke viszonyát a ragadozóihoz és az évmilliók alatt bekövetkezett evolúciós eseményeket. A viselkedés tudományterületének bármilyen teljes igényű bemutatásának tartalmaznia kell, hogy a kutatók miként foglalkoznak a közvetlen kérdésekkel, és azokat a módszereket is, amelyekkel a végső kérdésekben érdekelt kutatók próbálják megoldani a különböző típusú problémákat. Ez a könyv két fő részből áll: a 2-6. fejezet elsősorban a viselkedés közvetlen komponensével foglalkozik, míg a 7-16. fejezet elsősorban a viselkedés végső aspektusainak kutatását tárgyalja. 
 
Nézzük át röviden, hogy milyen megközelítéseket használtak a viselkedés közvetlen okainak megértéséhez. A közvetlen kérdések az állatok testének felderítését jelentik, ami egy órásmester-féle megközelítése a dolgoknak, azaz a szerkezetet szétszedése a működés megértése céljából, a működést közvetlenül befolyásoló hatások analizálása. A biológiai szervezetek annyira bonyolultak, hogy egy közvetlen okokat kutató biológus az érdekes problémák több egymáson alapuló rétegével találkozik. A legalapvetőbb szint a gének és a viselkedés viszonya. A mendeli genetikát egészen az 1900-as évekig nem igazán ismerték, de azóta számos kifinomult laboratóriumi technikát fejlesztettek ki, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyedek közötti genetikai különbségeket felderítsük, és megismerjük, hogyan befolyásolják a gének az állatok tulajdonságait.
 
Egy jól megtervezett szaporítási kísérlet az Automeris lepkével számos dolgot árulna el, pl. hogy a szárnyelőrehúzó válasz változatossága milyen mértékben tulajdonítható az egyedek közötti genetikai vagy környezeti különbségeknek, vagy hogy hány gén vesz részt a tulajdonság kialakításában, és hogy a rokon fajoknak hasonló viselkedéshez kötött öröklődési faktoraik vannak-e. Más biológusok és pszichológusok a viselkedés szabályozásának másik közvetlen szintjét vizsgálják, nevezetesen a viselkedés kialakulását és élettanát. A két területnek a kutatói felboncolják az állatokat azért, hogy feltérképezzék az idegrendszer fejlődését, vagy, hogy meghatározzák az agy sebészeti úton történő megváltoztatásának hatását, vagy hogy az idegsejtek tulajdonságát leírják. Megint más biológusok és pszichológusok az élő állatok felfogóképességeivel foglalkoznak, a kulcsingerekre adott válaszokkal, vagy az egyedek tanulása által okozott viselkedés-változásokkal. Pl. egyikük tesztelné mekkora érintési inger szükséges, hogy az Automeris lepke szárnyelőrehúzó viselkedését kiváltsa, vagy ezt a válasz intenzitását hogyan befolyásolja a különböző megvilágítási viszony, vagy hogy a fiatalkori tapasztalat hogyan befolyásolja a felnőtt állat viselkedését. Így a viselkedés közvetlen analízisének számos szintje van és a biológusok, pszichológusok sokféle módszert használnak, hogy kitalálják, hogyan viselkedik egy állat. 
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org