Az állatok viselkedése:Egy evolúciós megközelítés

 
 
A szerzőről..............................
  Fordította: Székely Tamás
  webre tette:Kabai Péter
 
átnézte:Gonda Abigél
A viselkedés kérdései 
A "miért" kérdés
Tételezzük fel, hogy minden információval el vagy látva, vagy mindent saját magad fedeztél fel az Automeris lepke szárnyelőrehúzó viselkedésének genetikai, fejlődéstani, fiziológiai és pszichológiai okairól. Még mindig nem szabad teljesen elégedettnek lenned. Még mindig nem tudod, hogy miért vannak a lepkének ilyen génjei, az idegdúcai miért így dolgoznak és nem másképp, és hogy miért fordul elő a szárny előrehúzó reakció ezeknél, de a többieknél nem.
 
A "miért" kérdések feltárják az evolúciós vagy ultimális okait annak, hogy miért csinálják az állatok azt, amit csinálnak.
Vajon miért húzza előre a lepke az elülső szárnyait, amikor megzavarják? David Blest angol kutató azt feltételezte, hogy ez a viselkedés meglepi és megijeszti a madarakat, amikor megtalálják a pihenő lepkét és megcsípik, mivel az hirtelen átváltozik egy nagy szemet viselő teremtménnyé (71). Úgy gondolta ugyanis, hogy néhány madár erősen tart a baglyoktól, amelyeknek nagy kerek merev tekintetű szemük van és a lepkék lehet, hogy ezt a félelmet használják ki arra, hogy megijesszék azon madarakat, amelyek másképpen elfogyasztanák őket. Más szavakkal a szárny előrehúzó viselkedésnek van egy olyan lehetséges funkciója, amely meghosszabbítja azon lepkék életét, amelyek használják ezt a viselkedést bizonyos szituációkban. 
 
Blest kísérleteket végzett szemfoltos lepkékkel és azt találta, hogy a szárnyon lévő nagy álszemek csökkentik a madarak támadásának az esélyét (71). Következésképpen valószínű, hogy az Automeris álszemei elriasztják néhány ragadozóját, amikor hirtelen felvillantja őket, bár ezt pont az Automeris lepkén még nem mutatták ki. 
 
Fogadjuk el azt a hipotézist, hogy az álszemek hirtelen felvillantása növeli az Automeris lepke túlélési esélyeit is, amikor valamelyik ellensége megfogja, vagy megcsípi. Azt kérdezhetjük ezután, hogy történhetett az, hogy ennek a fajnak az összes tagja megszerezte a csodálatosan mintázott álszemeket és a szárny előrehúzó reakciót, amelyet bemutatnak. Ennek a kérdésnek a megválaszolásához a faj történetével kell foglalkoznunk. Elképzelhetjük hogy a lepke ősi populációjában egyetlen egyednél előfordult egy bizonyos genetikai mutáció. Ez a véletlen mutáció megváltoztatta a mutáns fejlődését és így az szemfoltokat állított elő a hátulsó szárnyain. Amikor egy éhes madár megdöfte a lepkét, a lepke felemelhette az elülső szárnyait, hogy elrepüljön és így kivillantotta a foltjait a madárnak. Ha a foltok eléggé hasonlítottak szemekhez, akkor a ragadozóban pillanatnyi habozást váltottak ki, így a foltos egyednek egy kissé nagyobb túlélési esélye volt mint a foltnélküli társainak. A túlélési előnynek köszönhetően a szemfoltos lepke képes volt, hogy az átlagosnál több túlélő utódot hagyjon a következő generációban. A mutáns utódai szintén kihasználhatták a szülőiktől örökölt tulajdonságot és ők szintén több utódot hagyhattak, mint a populáció azon tagjai, akiknek hiányzott a genetikai alapjuk a szemfoltok kifejlesztésére.
 
Mivel a sikeresen szaporodó lepkék génjei túlélik és helyettesítik a kevésbé sikeresen szaporodó egyedek génjeit, végeredményben a faj mint egész hasonlítani fog a szemfoltos őshöz. Ezután azon mutáns gének, amelyek még jobban kidolgozott valósághű és mereven bámuló szemek kialakításához vezettek, vagy a szárny előrerántás hatásosabb utjait hordozták, valószínűleg hasonlóan terjedtek a fajon belül, így ezen mutációk összessége vezetett az Automeris lepke csodálatos nagy álszemeihez és a szárny előrerántás hirtelenségéhez.
 
Az Automeriseknek, amikkel Monteverdében foglalkoztam olyan genetikai információjuk volt, ami szaporodási előnyhöz juttatta az őseiket. A faj ma élő összes tagjának fejlődési útvonala és így viselkedési képessége is a faj kialakulása során a gének különböző túlélési esélyeinek a következménye. Most már képesnek kell lenned arra, hogy különbséget tegyél a viselkedés közvetlen (proximális) és végső (ultimális) okai között, így elkerüld azokat a félreértéseket, amelyek a különbségek tisztán nem látásából adódnak. Ha valaki kijelentené, hogy az Automeris lepkék azért villantják fel hátulsó szárnyaikat, amikor megcsípik őket, mert a központi idegrendszerük szabályozza a szárny előrehúzási reakciót, ez egy közvetlen magyarázat lenne, mint minden olyan hipotézis, amely az egyed testének genetikai fejlődéstani, fiziológiai és pszichológiai mechanizmusán alakul. Ha valaki azt javasolná, hogy a viselkedésnek túlélési előnye van, vagy a fajon belüli korábbi reproduktív kompetícióval alakult ki, tudnod kell, hogy ezek végső magyarázatok, mint az összes olyan magyarázat, amely az egyes tulajdonságok szaporodási vagy funkcionális értékével illetve történeti, vagy az evolúciós alapjaival foglalkozik.(2. ábra)
 
módositva: 2001.01.09, webmester: Kabai, webhely: http://www.behav.org